Pinczés Marianna – Magos labda egy kislánynak…

Kérlek meséld el vállalkozóvá/vezetővé válásod történetét!

Gyakorlatilag egy iskolai projektnek és a véletlenek összjátékának köszönhetem, hogy 19 évesen suli után én nem a csoporttársaimmal „bandáztam”, hanem 40-es üzletemberekkel ültem le tárgyalni.

A Budapesti Gazdasági Főiskola elsőéves diákjaként ugyanis azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk marketingstratégiát egy képzeletbeli cég terméke számára. A mi csapatunk az akkortájt itthon még újdonságnak számító szőlőmagolajat választotta, alaposan bele is ástuk magunkat a témába és megtettünk mindent az ötösért. Viszont ezzel számomra nem ért véget a projekt, az egészséges szőlőmagolaj annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy egy vállalkozás beindításán kezdtem töprengeni és számba vettem, mi minden kéne a magsajtoláshoz. Mivel szőlőről volt szó, elsőre a tőke villant be. Szerencsére épp akkortájt járt le az életbiztosításom, amit a szüleim azért kötöttek, hogy legyen majd miből finanszírozni a tanulmányaimat. Állami egyetemre vettek fel, így erre nem volt szükség, helyette az összeg egy részéből szőlőmagot vettem, mindjárt egy kamionnal. Ezután szereznem kellett egy olyan masinát, amivel olajat sajtolhatok a kemény magokból. Itt szólt közbe ismét a véletlen, pontosabban a mérnök apukám, aki akkortájt biodízel berendezéseket fejlesztett, de egy német megrendelője a válság hatására kihátrált az üzletből, így nyakán maradt egy présgép. Ezt kellett a fennmaradt összegből továbbfejleszteni, azaz alkalmassá tenni kemény magok préselésére. A próbaüzem olyan jól sikerült, hogy ott álltunk 10 000 liter szőlőmagolajjal, vevő nélkül. Ez egy újabb kihívás elé állított: 19 éves fejjel, ráadásul nőként kellett középkorú, tehetős gazdasági igazgatókkal leülnöm tárgyalni, akik többsége eleinte vagy titkárnőnek vagy asszisztensnek nézett, és igencsak elcsodálkozott, amikor minden kérdésére korrekt és részletekbe menő választ kapott. Aztán amikor kiderült a „turpisság”, egy pillanatra megfagyott a levegő, én meg persze – magamban – jót derültem.

Érdekes korai tapasztalat volt, hogy nem feltétlen azt adja el az ember, amire rákészül. Én sem a 10 000 liter szőlőmagolajra találtam először vevőt, hanem a gyártás melléktermékeként keletkezett szilárd magmaradványra, a pelletre, amely remek nyúltakarmánynak bizonyult. Ez is megerősített abban, hogy a kezdettől alkalmazott zero waste gyártástechnológia a lehető legjobb irány, nemcsak fenntarthatósági szempontból, hanem a termékpaletta bővülését tekintve is. Folyamatosan kísérletezünk, fejlesztünk, így valamennyi melléktermékünk számára megtaláltuk a felvevőpiacot, mindenből értékes produktum vagy alapanyag, azaz eladható termék lesz, így nem terheljük hulladékkal a környezetet.

Ma már 18-féle magból sajtolunk olajat, melyek a lehető legtermészetesebb gyártási eljárásnak köszönhetően komoly szakmai elismeréseket szereztek (Great Taste, ITA stb.), az olaj alján leülepedő sűrű masszát magkrémként, illetve kozmetikumként árusítjuk, a száraz magmaradványt lisztté őröljük. És persze mindig jár az agyunk valamin, nemrégiben házi kedvencek számára állítottunk össze olajkeverékeket, rendhagyó módon gyártott mustárszószokat készítettünk, illetve olyan natúrkozmetikai termékcsaládokat dobtunk a piacra, amelyek alapját a kimagasló bőrtápláló tulajdonságú hidegen sajtolt olajaink alkotják.

Egészséges, finom és gluténmentes termékeinket nemcsak az egészségtudatos vásárlók, a diétázók és a vendéglátóipar keresi, hanem számos olyan cég is, akik jó minőségű élelmiszereket, kozmetikai olajokat használnának saját termékeikhez.

 

 

Hogyan élted meg vállalkozóként/vezetőként a női szerepeidben 2020/2021-es pandémiás helyzetet?

A pandémiás helyzet legeleje, a lezárások kezdete azt gondolom, hogy mindenki számára ijesztő volt, mert egyáltalán nem tudtuk, mit hoz a holnap, meddig tartanak az aktuálisan kihirdetett szabályok, amelyek a mindennapjainkat változtatták meg. Vállalkozóként azon is gondolkodnom kellett, mi lesz, ha nem áll vissza a rend, nem térnek vissza a vevőink (mint például esetünkben az éttermek), hogyan tudjuk megoldani, hogy a jól megszokott működés (és növekedés) megmaradjon. Közben a kollégák félelmeit is figyelembe kellett venni, pozíciótól függetlenül mindenkiét egyforma súllyal, és gondoskodni róla, hogy az élet ne álljon meg, annak ellenére, hogy minden részlegen kevesebb lett a munka. Nehéz volt kimondani és megélni, hogy pár napra szabadságra kellett küldenem a kollégákat… Szerencsére hamar felocsúdtunk az első sokkból, és 180 fokos fordulattal ráálltunk a termékfejlesztésekre, ami, ha pillanatnyilag nem is hozott profitot, de legalább munkát adott a kollégáknak. Az első időszakban például égetően szükségünk volt kézfertőtlenítőszerekre, ahogy persze mindenki másnak, ezért biológusunk kikísérletezett egy 100%-ban növényi összetételű, bőrbarát változatot a kollégák számára. Ez aztán annyira népszerűnek bizonyult, hogy úgy döntöttünk, végigjárjuk vele a forgalomba hozatalhoz szükséges procedúrát, így a termék azóta bekerült a kínálatunkba. Ezenkívül háziállatok számára is összeállítottunk olajkeverékeket, valamint gluténmentes és vegán finomságokkal kísérleteztünk, saját termékeinkből kiindulva.

Úgyhogy nehezen indult, de megpróbáltuk a helyzetből kihozni a legjobbat. Szerencsére a diverzifikált piacainknak köszönhetően a forgalmunk másfél-két hónap után visszaállt, így visszarázódott az élet a rendes kerékvágásba, legalábbis munka fronton, a biztonsági intézkedések maximális betartása mellett. A munkatársak egészségi állapotával természetesen percről-percre tisztában kellett lenni és azonnal reagálni, tesztelni, otthoni munkavégzést biztosítani, ha a helyzet, mindannyiunk biztonsága úgy kívánta.

Az oltás megjelenése óta szintén komoly vezetői kihívás meghagyni az egyéni döntési jogokat, nem diszkriminálni (élelmiszer üzemnél sem!) és közben persze a biztonságos munkahelyet fenntartani.

 

Hogyan reagáltatok a vállalkozásban/csapatban a Covid okozta helyzetre?

Mi nagyrészt együtt maradtunk, bejártunk dolgozni, azaz hagyományos módon végeztük a munkánkat. Ezt azért tehettük meg, mert viszonylag kis irodákkal rendelkezünk (2-3 fős), és Budapest szélén, egy kertvárosias övezetben, szinte szomszédok nélkül éljük mindennapjainkat. A kollégákat reggelente a lakóhelyüknél vettük fel autóval és oda fuvaroztuk vissza, hogy a kritikus időszakban „megússzuk” a tömegközlekedést, pontosabban kizárjunk egy fertőzési forrást. Természetesen meghoztuk a szükséges biztonsági intézkedéseket – rendszeres irodafertőtlenítés, maszkviselés, kötelező kézfertőtlenítés, az ebédlő használatának mellőzése stb. -, a gyártó üzemben pedig még ennél is szigorúbb szabályok uralkodtak.

A pandémiás időszak közös ebédek, karácsonyi buli és közös szülinapozások nélkül telt, ami mindannyiunknak hiányzott, de amit és amint lehetett, a szabadban, permakertünk idilli környezetében pótoltunk.

 

Videó: https://youtu.be/-ZQVuavf8-w