Jim Collins bestsellerszerző. A Stanford üzleti iskolában tanult, de otthagyta, mert úgy gondolta, nagyobb karriert futhat be a Hewlett-Packardnál. De nem vette észre, hogy szertelenül hajszolja a különféle ötleteit – a biztos sikerre számítva.

Élete telis-tele volt a túl gyorsan felfelé ívelő karrier zűrzavarával. Ezt vette észre egykori kedvenc professzorasszonya, aki egyébként a kreativitás és innovációja szakértője volt. Szemrehányást tett a tanítványának. Azt mondta, lehet, hogy az élete mozgalmas, de ezzel nem fog sokra menni. Szavai telibe találták Jimet, aki aztán segítséget is kapott a tanárától, hogy végiggondolja, valójában mit is csinált eddig.

A professzorasszony azt mondta Jimnek, oldja meg a „húsz-tízes” feladatot. „Képzelje el, hogy tehermentesen örökölt húszmillió dollárt, de csak tíz éve van hátra! Mit tenne másképpen? Legelőször is: mivel hagyna föl?”

Hatásos volt. Collins elgondolkodott, mi az, ami igazán fontos számára. Rájött arra, rossz pályán halad, mert hiábavaló dolgokba fektet hatalmas energiát. Ráébredt, hogy valójában utálja a munkáját. Azonnal felmondott. Visszament a Stanfordra, folytatta kutatói, oktatói és írói karrierjét.

Ez a lecke azóta is emlékezteti arra: mennyire fontos és értékes az ideje. Jim minden évet azzal kezd, hogy eldönti: mit nem fog csinálni, és a tennivalók toplistája mellett bevezette a stoplistát is azokról a dolgokról, amelyeket szerinte abba kell hagynia.