Zeke Edit: Egy fejpántból világmárka – a hit és kitartás, ami utat mutatott

Tizenegy évvel ezelőtt, német tanári diplomával és egyéves kisfiammal otthon éreztem először, hogy szeretnék valami értékteremtő tevékenységet végezni, ami több, mint a mindennapok rutinja, és ami kiegészítheti a családi jövedelmet.
Egy fejpánt elkészítésével indult minden, amelyből hamarosan szenvedély és vállalkozói út született.

A kezdetek rendkívül szerények voltak. 40 m²-es lakásunk egyik sarkában készítettem az első fejpántokat. Majd leköltöztettem a pincébe a kis műhelyemet. Egyetlen befektetésem mindössze egy használt fényképezőgép volt (50.000ft), amellyel a termékeimet megörökítettem.

Már az induláskor volt egy vízióm: nemcsak Magyarországon szerettem volna értékesíteni, hanem külföldön, elsősorban Amerikában. Nem voltak kapcsolataim, nem ismertem senkit a nemzetközi piacon, mégis regisztráltam kézműves oldalakon, és feltöltöttem a termékeimet. Bár sokan kinevettek, hogy miért éppen Hajdúböszörményből rendelnének fejpántot New Yorkba? Én mégis töretlenül hittem magamban – és az első vásárlások hamar igazolták, hogy jó úton járok.

Az évek során a hobbiból vállalkozás lett: előbb egyetlen varrónővel dolgoztam, majd fokozatosan bővült a csapat. Közben mindig visszaforgattam a nyereséget, hiszen más forrásom nem volt. Voltak nehéz időszakok is –pl. Covid-járvány idején –, de ezekből mindig megújulva léptem tovább. A járvány idején például designer maszkokat készítettünk, ami új lendületet adott a vállalkozásnak, és előkészítette az utat a mai profil felé: bohó stílusú, fotózási és kismamaruhák.

A legnagyobb erőforrás számomra mindig a vízió volt. Már akkor, amikor egyetlen varrónővel dolgoztam a pincében, elképzeltem magam előtt, hogy egyszer öt varrónőm lesz, és egy gyönyörű varrodába lépek be minden reggel. Ma, 2025-ben ez a vízió valóra vált: nem öt, hanem hét varrónő dolgozik mellettem, és egy 400 m²-es, saját tulajdonú varrodában működünk, amelyet a folyamatosan visszaforgatott nyereségből tudtam megvásárolni városunk belvárosában.

Büszke vagyok arra, hogy nemcsak munkahelyeket teremtek, hanem olyan környezetet is, ahol a dolgozóim szeretnek bejönni, értékesnek érzik magukat, és örömmel végzik a munkájukat. Számomra ez a vezetői felelősség egyik legfontosabb része.

A ZeBu Be You mára 12 főt foglalkoztató, saját webshoppal rendelkező, 55 országban jelen lévő márka, amelynek középpontjában a szabadság, az önazonosság és a női erő áll. Számomra a vállalkozás nem csupán gazdasági tevékenység, hanem küldetés: olyan ruhákat készíteni, amelyek arra bátorítják a nőket, hogy merjenek önmaguk lenni.

Éppen ezért szervezek évente divatbemutatókat a városunkban, amelyek nemcsak a ruhákról szólnak, hanem a női szépség sokszínűségét és kortalanságát ünneplik. Az idei, nőnapra időzített bemutatón különleges élményt szerettem volna teremteni: megmutatni, hogy a női szépség minden életkorban ragyoghat, és a ruháim valóban minden korosztálynak örömet adhatnak. A kifutón 0–100 éves korig minden évtizedből egy modell képviselte magát, a legfiatalabb mindössze egy éves volt, a legidősebb pedig 91.

Ez a bemutató a vállalkozói utam és a ZeBu Be You küldetésének szimbóluma is: azt üzeni, hogy mi, nők, bátorsággal, kitartással és hiteles vízióval képesek vagyunk valami egyedit létrehozni, ami túlmutat a kezdeti nehézségeken, és másokat is arra inspirál, hogy merjenek álmodni és cselekedni.


Az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy a vállalkozásban – ahogyan az életben is – soha nem szabad feladni az álmainkat. Megtanultam, hogy a siker nem egyik napról a másikra jön, hanem kitartó, kemény munka és folyamatos megújulás eredménye. A nehezebb időszakokban, amikor úgy tűnt, minden ellenem dolgozik, mindig igyekeztem új utakat keresni – és ezekből a helyzetekből szinte mindig valami jobb született.
A jövőben szeretném, ha a ZeBu Be You még több országba eljutna, és minél több nőhöz elvinné azt az érzést, amit én is érzek, amikor alkotok: a szabadságot, az önkifejezést és az alkotás örömét. Emellett fontos számomra, hogy életben tartsam a varrónői szakmát, mert hiszem, hogy az emberi kéz és szív munkája pótolhatatlan értéket képvisel.
Hiszem, hogy a jövő egyszerre szólhat a nemzetközi növekedésről és a hagyományok megőrzéséről – mert a valódi érték az, ha a gyökereinket megőrizve építünk valami újat.


Dr. Paksiné Serfőző Zsuzsanna: Híd a generációk között

A kezdet: HR és emberek iránti elköteleződés
Pályám elején a versenyszféra gyors tempója vonzott, és izgalmas kihívást jelentett számomra, hogy a legmegfelelőbb embereket találjam meg a megfelelő pozíciókra.
Miközben a toborzási és kiválasztási feladatokban sikereket értem el, rájöttem, hogy a munkaerőpiac és a személyes kapcsolatok nem csupán a hatékonyságról szólnak.
Minden egyes ember, akivel találkoztam, egyedi élethelyzetekkel és kihívásokkal küzdött.

Nemzetközi tapasztalat: Hat ország, különböző kultúrák
Nem sokkal később egy nemzetközi pozícióba kerültem, ahol hat különböző ország HR- tevékenységét irányítottam. Ez a tapasztalat megmutatta számomra, hogy a kultúrák közötti különbségek ellenére az emberek alapvető szükségletei – mint a biztonság és a közösség iránti vágy – univerzálisak.
Megtanultam, hogy a valódi változást csak akkor tudjuk elérni, ha nemzetközi szinten is figyelembe vesszük az egyének igényeit, és a rendszerek középpontjába az emberi kapcsolatokat helyezzük.


A változás pillanata: Család és új kihívások
Kisfiam születése mindent megváltoztatott. Bár továbbra is élveztem a munkámat, az anyaság új szemszögből láttatta velem a világot. Az otthoni stabilitás és a közösség fontossága felértékelődött bennem.
Úgy döntöttem, hogy kilépek a versenyszférából, és egy olyan vállalkozást építek, amely azokat a kihívásokat oldja meg, amelyekkel nap mint nap szembesültem, mint HR szakember és mint édesanya.

Az otthonmegosztás: Egy személyes válasz a társadalmi kihívásokra
A nyugdíjasok megélhetési nehézségei és a fiatal pályakezdők lakhatási krízise égető társadalmi problémák. Minden nap látom, hogy az idősebb emberek nehezen tudják fenntartani otthonaikat, miközben egyre inkább elszigetelődnek. Ezzel párhuzamosan a fiatalok küzdenek a magas lakhatási költségekkel, és gyakran lehetetlennek tűnik számukra saját lakást találni.
Ezek a felismerések vezettek az otthonmegosztás koncepciójának megalkotásához, amely a kölcsönös segítségen és a közösségi együttélésen alapul.
A célom az volt, hogy olyan megoldást kínáljak, amely egyaránt választ ad a fiatalok és az idősek kihívásaira, miközben
építi a generációk közötti hidakat.

Nyugdíjasoknak: Biztonság és anyagi támogatás
Az idős emberek számára az otthonmegosztás lehetőséget nyújt arra, hogy kiadják otthonuk egy részét, így stabil jövedelmet biztosítva számukra.
Ezen túlmenően a fiatalokkal való együttélés társaságot nyújt számukra, segítve a magányosság leküzdésében, és biztonságos környezetet teremtve mindkét fél számára.

Fiataloknak: Megfizethető lakhatás és új lehetőségek
A fiatal pályakezdők és egyetemisták számára az otthonmegosztás egy megfizethető lakhatási alternatívát kínál, amely másképp nem lenne elérhető számukra. Emellett az idősebb generációval való együttélés olyan életvezetési tapasztalatokat nyújt számukra, amelyek máshol nem lennének elérhetőek.

Elköteleződés a változás, az innováció és a közösségépítés mellett
Az otthonmegosztás több, mint egy lakhatási megoldás – egy válasz a társadalmi elszigetelődésre és a gazdasági bizonytalanságra. Elkötelezett vagyok amellett, hogy ezt a modellt továbbfejlesszem, és olyan lehetőségeket teremtsek, amelyek mindkét generáció számára előnyösek.
Személyes célom, hogy ezzel a kezdeményezéssel ne csak anyagi támogatást nyújtsunk, hanem közösséget is építsünk, ahol a fiatalok és az idősek egymást támogatva élhetnek. Hiszem, hogy a társadalmi problémák megoldása a kapcsolatokban és a kölcsönös tiszteletben rejlik, és ennek a jövőképnek a megvalósításán dolgozom minden nap.


Pintér Lilla: Liza Kuckó és Kávézó – az álomból lett valóság!🩷

Liza Kuckó és Kávézó – az álomból lett valóság!

Mindig is tudtam, hogy egyszer vállalkozni szeretnék és a magam ura lenni, de a HR világában még nem állt össze teljesen a kép, hogy mi az én utam. Amikor megszületett a kislányom, Liza, még inkább éreztem, hogy most vagy soha, lépnem kell. Szépen összeállt a fejemben az otthon töltött idő alatt az én utam: egy olyan hely megalapítása, ahol a gyerekek szabadon játszhatnak, a szülők pedig közben megállhatnak egy pillanatra, ihatnak egy kávét, beszélgethetnek, és egy kicsit ők is feltöltődhetnek. Ez idő alatt rájöttem, hogy mennyire hiányzik egy meleg, otthonos közösségi tér a családoknak a környéken!

Így született meg a Liza Kuckó és Kávézó álma Gödön: egy játszó kuckó (0-6 éves korig), programhelyszín és kávézó/sütiző egyben, ahol mindenki otthon érezheti magát.
Ma már a Liza Kuckó nemcsak egy hely, hanem egy közösség, ahol együtt nevetünk a gyerekekkel, együtt éljük meg a mindennapokat, és ahol minden nap történik valami különleges: Zenebölcsi, Csiri-Biri torna, Montessori játszócsoport, báb- és mesefoglalkozások, kreatív foglalkozások, Nőknek/Anyukáknak szóló előadások/programok gyerekkel vagy nélkülük … és persze mindig friss kávé és finomság vár mindenkit. ☕🍰🩷
Ez a hely a szívemből született és minden nap azon dolgozom, hogy egy sikeres vállalkozás is legyen!
Az a legnagyobb öröm számomra, hogy látom: itt barátságok szövődnek, emlékek születnek, és a gyerekek boldogan térnek vissza. Egy közösséget építünk, ahova öröm tartozni és csatlakozni!
/u.i.: Teljesen megtaláltam a helyemet, minden erősségemet tudom kamatoztatni: közösség, emberek, kommunikáció, rendezvények, vállalkozás építés!/


Folyamatosan tanulok, nincs megállás 2 éve! Rengeteget fejlesztek, újítok, keresem a lehetőségeket, kapcsolódásokat! Rugalmasságot tanultam, kiszámíthatatlanság elfogadásában javulgatok, de meg hosszú az út…:) Pénzügyi tervezésben kell sokat fejlődnöm, készlet nyilvántartás, a háttér szárazabb technikai területekben…nem a kedvencem. Illetve megtanulni osztódni, majd egyszer delegálni és egy segítő munkatársat találni, mert jelenleg mindent egyedül csinálok, Anyukám segítségével.


Nagy Andrea: Bankvezetőből lettem gyerekek jövőjét formáló tréner – és ez életem legjobb döntése volt

Nagy Andrea vagyok, kétgyerekes anyuka, tanulási tréner, mentális aritmetika oktató és a ZseniKuckó Oktatási Centrum alapítója.

Több mint tizenhét évet dolgoztam a kereskedelmi bankok világában. Voltam pénztáros, ügyintéző majd fiókvezető… minden pozícióban tanultam valamit, amit ma is napi szinten tudok hasznosítani. Szerettem emberekkel, csapatban dolgozni, de valahol mélyen mindig ott motoszkált bennem, hogy nem ez az én utam.

A fordulópontot a második gyermekem születése hozta meg. A kilenc hónap alatt másképp kezdtem látni a világot. Mindig is érdekelt a számok és a tanítás világa, egészen kamaszkorom óta segítettem gyerekeknek a tanulásban. Amikor a saját lányomnál tapasztaltam, hogy az iskola nem igazán tudja megszerettetni a tanulást és az alsóból felső tagozatba lépés, mennyire nem rugalmas, valami igazán megmozdult bennem. Elkezdtem keresni a választ, hogyan lehet ezt másképp csinálni. Olvastam, tanultam, képeztem magam, és egyszer csak ott találtam magam a mentális aritmetika, az agyintegráció és az élménypedagógia izgalmas világában.

Ami eleinte a saját gyermekem segítéséről szólt, mára vállalkozássá fejlődött.
2020 őszén, sok izgalommal és persze félelemmel, megszületett a ZseniKuckó. Az elején egyetlen bérelt teremben indultunk, pár tanfolyammal és rengeteg lelkesedéssel. Ma 2 városban működünk, tanulásfejlesztés, mentális aritmetika, iskolaelőkészítő, szövegértés-fejlesztés, tanulószoba, nyelvi klubok, gyerekrendezvények és élménytáborok közül választhatnak a családok.

Nem volt sima ügy. Voltak hónapok, amikor a bérleti díj kifizetése is kérdéses volt, és éjszakákat ültem a gép előtt, hogy minden elkészüljön időben. De mindig felülírta a nehézségeket, amikor láttam egy-egy gyerek arcán az „aha” pillanatot, az önfeledt mosolyt tanulás közben vagy amikor egy-egy szülő hálásan köszönte meg, hogy visszakapta az önbizalmát a gyereke.

Hiszem, hogy minden gyermek tehetséges valamiben. A feladatom, hogy megtaláljuk a kulcsot, ami kinyitja bennük ezt a képességet. És nekem ez a legnagyobb ajándék: amikor látom, hogy sikerült.


Az elmúlt évek legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy a ZseniKuckó nem csupán tanfolyamok sora – hanem egy élő, támogató közösség. Megtanultam, hogy a valódi változást nemcsak a módszerek, hanem a gyerekek és a szülők közötti bizalom, a személyes kapcsolódás hozza meg. Az „egy teremben pár tanfolyam” mára teltházas fejlesztő központtá nőtte ki magát, ahol a gyerekek hisznek magukban, a szülők pedig újra látják, hogy a tanulás lehet öröm is.

Ennek hatására a jövőre nézve két nagy célt tűztem ki:

Egy saját, állandó helyszín kialakítása, ahol még több programmal, kényelmesebb és inspiráló környezetben fogadhatjuk a gyerekeket – köztük minél több hátrányos helyzetű tanulót.
A digitális eszközpark fejlesztése, hogy a tanulás még élményszerűbb, interaktívabb és a mai kor igényeihez illeszkedő legyen.
Hiszem, hogy ezekkel a lépésekkel nemcsak a jelenlegi közösségünket erősítem, hanem még több gyerek életében hozhatok tartós változást.


Ipsits Anita: Nem a szerencse vitt előre, hanem az, hogy soha nem adtam fel

A bankszektorból érkeztem az élelmiszeriparba – két teljesen külön világ, mégis mindkettőben ugyanaz számított: fegyelem, rendszerben gondolkodás és felelősség.

Amikor lehetőségem nyílt megvásárolni a Szafi márkát, tudtam, hogy nemcsak egy céget veszek át, hanem egy küldetést is. Olyan vállalkozást akartam építeni, amely mögött valós érték, hitelesség és emberi történet van – nem trend, hanem felelősség.

A kezdetek nem voltak könnyűek. Nem egyszer kellett válsághelyzetben döntést hoznom, újratervezni a stratégiát, vagy megvédeni azt, amiben hittem. De soha nem felejtettem el, hogy minden döntésem mögött emberek állnak: munkatársak, vásárlók, családok, akik számítanak ránk.

Nőként egy olyan iparágban, ahol sokáig férfiak uralták a terepet, megtanultam, hogy a vezetés nem a hang erejéről, hanem a következetességről, az értékekhez való ragaszkodásról és a példamutatásról szól. A Szafi ma már nemcsak egy piacvezető márka, hanem egy közösség, amely több százezer embernek adott új esélyt az étkezésben és az életminőségben.


A legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy a növekedés nem mindig a bővülésről szól. Néha az igazi fejlődés az, ha képesek vagyunk megállni, átgondolni, újraértelmezni a saját működésünket.

Megtanultam, hogy a stabilitás legalább akkora érték, mint az innováció. A cég növekedése közben a legnagyobb kihívás az volt, hogyan tudjuk megőrizni a márka hitelességét, a minőség iránti elkötelezettséget és az emberi léptéket.

A jövőben a célom, hogy a Szafi Group ne csupán termékeivel, hanem edukációs és társadalmi programjaival is meghatározó szereplő maradjon.

A Szafi Dietetikai Team továbbfejlesztése, az AI-alapú termékfejlesztés, valamint a fenntartható csomagolási megoldások mind ennek az iránynak a részei.

Emellett szeretném még erősebben beépíteni a fiatalok edukációját és a női vállalkozók mentorálását a Szafi közösségének mindennapjaiba.

A vállalkozói út megtanított arra, hogy a siker nem az, ha mindent elérünk, amit kitűztünk, hanem az, ha minden akadály után képesek vagyunk újra felállni és tovább menni – hitelesen, felelősen és emberként.


Holovitz Alexandra: Szégyentől a szabadságig – avagy hogyan találtam meg az utamat szex coachként, és építettem fel a nemzetközileg sikeres, önazonos vállalkozásom

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer nyíltan beszélek a vágyakról, intimitásról és a szabad, tudatos szexualitásról. Kislányként azt tanultam, hogy legyek csendes, alkalmazkodó, „jó kislány”. Hittem, ha megfelelek, majd szeretnek és biztonságban leszek.

Sokáig ebben a szerepben éltem, elrejtve az igazi valómat, a vágyaimat és az érzéseimet. Közgazdász lettem, éltem a mások által megírt forgatókönyvet, de belül üresnek éreztem magam. Mindig is vonzott a test, a szexualitás, a női hang – de féltem, mit gondolnak majd, ha kilépek a sorból.

33 évesen elegem lett. Felmondtam a látszólag tökéletes életet és elindultam Balira, hogy felfedezzem, ki is vagyok a „jó kislány” mögött. Elkezdtem levetkőzni a tanult megfelelelést és beleálltam abba, ami igazán érdekelt: a női test, a vágy, a szexuális energia és az ebből fakadó teremtő erő tanulmányozásába.

Tantrikus szex coachként elindítottam a saját márkám, nyíltan kezdtem beszélni a tabukról és segítettem más nőknek is ledönteni a szégyen falait. Hét év alatt százakat kísértem végig ezen az úton, segítve őket visszakövetelni a testük, vágyaik, gyönyörük feletti szabadságot. Hiszem, hogy amikor mi nők beleállunk a saját erőnkbe, gyógyítjuk a kollektív szégyent és teret adunk másoknak is.

Nem azért lettem úttörő, mert terveztem – egyszerűen már nem tudtam tovább hazudni magamnak. Rájöttem: nem kell engedélyt kérnem senkitől ahhoz, hogy megéljem a vágyaimat, az igazságomat, a szexuális erőmet. Amikor egy nő megtöri a csendjét, ezer másiknak teremt helyet.

Ezért jelentkezem a Női Vállalkozói közösségbe és díjazásra: hiszek benne, hogy a történetem inspiráció lehet mások számára is. Együtt egy olyan világot építhetünk, ahol a női vezetés nincs elhallgattatva, hanem ünnepelve és erősítve van.

Már nem kérünk engedélyt.
Lépünk, együtt, előre, erőben.


Rájöttem a legnagyobb erőnk abban rejlik, amikor saját magunk vagyunk. Ön azonosan képviselve azt, ami érték számunkra — a vágyaink és a sebezhetőségünk mind mind kiváló női vezetővé tesznek bennünk.

A női vezetés nem arról szól, hogy összezsugorodjunk vagy beilleszkedjünk a szabályok közé – hanem újakat teremtsünk.

Hiszem, hogy amikor nőként kimondjuk a vágyainkat, a haragunkat, a gyönyörünket és a gyászunkat, nemcsak magunkat szabadítjuk fel, hanem egy hullámot indítunk el, ami ledönti a kollektív szégyen falait.Mert amikor egy nő megtöri a csendjét, ezer másiknak teremt helyet.


Gágosné Pataky Bettina Babett: Fenntarthatóságot minden gazdának

Debrecen belvárosából költöztünk a gyermekeimmel és a férjemmel Fülöp községbe. 3 éve kezdtünk baromfi tartásba, természetesen rosszul. A sok tanulás, utána járás, tapasztalás közben egy segítő, támogató közösség épült körém. Hamar felismertem, hogy a lelkesedésem ragadós és hogy ez bizony felelősséggel jár. Ezért is fektetek nagy hangsúlyt az edukációra. A posztjaim olvasmányosak, közérthetőek, megjegyezhetőek. A videóimban minden meg is elevenedik és a készülő könyvem a gyerekeket is megszólítja. 3 év alatt a nulláról oda jutottam, hogy egyre többen fordulnak hozzám segítségért a témában és én a legjobb tudásom szerint segítek is.


Azt tanultam, hogy nem a bevétel a siker mértékegysége, hanem hogy milyen hatással vagyunk másokra és a környezetünkre. A rovarfehérje takarmányunkkal csökkenteni fogjuk a haszon-, és társállatok ökológiai lábnyomát. Sokan várják mostanra, hogy általunk kiválthassák a GMO-s szóját a takarmányozásban. Mint ember, mint édesanya, népszerűsíteni szeretném a háztáji állattartást az iparival szemben. Ha megnézem a Google értekeleseinket, szerintem jó úton járunk.


Fenyő Rita: „Tanulásból márka: az Alfa Tanulóklub sikere és a tréningfranchise születése”

2020-ban kezdődött a „második” életem, amikor vállalkozó lettem.
A motivációm erős volt: szabadságot és függetlenséget akartam, ma is ezek hajtanak.
Eredeti szakmám magyar-történelem szakos tanár, és 20 év multis felsővezetői tapasztalattal vágtam bele az ismeretlenbe. Máig hálás vagyok a multinak a rengeteg képzésért, a sok-sok skillért, amit az évek alatt elsajátíthattam.

Tervezés, szervezés, célok meghatározása, célok újragondolás, jövőbelátás – ezek nélkül sehol sem tartana a vállalkozásom.
Ahogy a csapatom nélkül sem. Tudatos szervezetfejlesztés folyik, évről évre bővül a kollégák, alvállalkozók száma, külsős tanácsadóimra mindig számíthatok.
Ma az Alfa Tanulóklubban 17 fő dolgozik, az Alfa Tanulási Tréningek franchiseban 10 partner működik országszerte.


Az Alfa Tanulóklub megmutatta, hogy az üvegplafon létezik, és egyetlen ember tudja áttörni: énmagam.
Azt is megtanultam, hogy az ötlet, az innováció visz előre, és a legrosszabb, ha az ötlet a fiókban marad. Nagy falatnak tűnt a franchise, de minden munkát megér az eredmény: évről évre elégedett szerződött ügyfelek, és még több elégedett szülő.
Nagy büszkeség, hogy tréningemmel elnyertem „Az Év Trénere” díjat, melyet egy szakmai zsűri ítélt meg.
A következő hónapokban a pedagógusok lesznek fókuszban, számukra dolgozok ki különböző tartalmakat, edukációs anyagokat.


Dr. Takács-Tóth Diána: Vállalkozás, mint önismereti út

Sokáig azt hittem, hogy a kulcs a biztonság. Biztonságos irodában ültem, biztonságban dolgoztam és próbáltam megfelelni. De valahogy sosem voltam ott igazán. Sokat hibáztam, kapkodtam, feszült voltam tele kudarcokkal. Nem voltak álmaim, vágyaim, robotként funkcionáltam. Egy rosszul programozott robotként.

Majd anya lettem. És minden megújult körülöttem, fontos lettem és anyaságomban teljes. Azt akartam, hogy a gyermekeim ilyen anyának lássanak, boldog és vidám anyát kapjanak. Az anyaság megtanított arra, hogy mi az igazán fontos – és mi az, ami csak annak látszik. A gyerekeim megtanítottak visszatérni a legkedvesebb időtöltéseimhez. A család: gyerekek, a számomra éppen tökéletese férjem lett a világom közepe. De közben valami elkezdett mocorogni bennem: egy elfeledett rész, ami alkotni akart.

Feltöltött, amikor varrtam a kisnyuszit, kislibát… amikor alkottam, de a legnagyobb örömöt az okozta, amikor illatos olajokat kevertem, krémet főztem, szappant öntöttem. Akkor minden olyan teljes volt és végtelen…
Nem volt nagy ügy. Hobbi volt. Csak magunknak, a gyerekeknek, csak a barátnőimnek. Csak örömből. Aztán egyre többen kértek. És én egyre többször kérdeztem magamtól, hogy „aszta, ebben van valami több?”. Már nem csak háztartási mennyiségű termékek kerültek ki a kezeim közül. Jogilag is rendezni kellett.
Pedig én sosem akartam vállalkozást. Az én fejemben az „másmilyen embereknek való” volt. Én csak… szabad akartam lenni. Kreatív. Szenvedélyes. Alkotni akartam. Gyógyítani, gyógyulni. Rajongani a növényekért, illatokért, természetért.
És végül épp ezt adta a vállalkozás – szabadságot és végtelen kreativitást. Nem a biztonság kellett nekem, hanem a szabadság.
Naivan indultam. De Bak jegy szülötte vagyok – nem ismerek lehetetlent. Kitartó vagyok, és ha hiszek valamiben, nem engedem el. Soha.
Kétszer buktam el. Két vállalkozásom végződött számomra – „kudarccal”. Mielőtt megtanultam, mit is jelent valójában vállalkozást vezetni. Nem csak álmodni, nem csak elképzelni – hanem működtetni, menedzselni, építeni, tervezni. Megtanultam, hogyan válik az álom működőképes, sikeres, értéket teremtő és növekvő céggé.
A harmadik vállalkozásom – a Diadeur Aromaterápia és Illóolaj Akadémia egy óriási felelősség, nem csak szenvedély. Lehetőség azok számára, akik hozzám hasonlóan szenvedélyesek, érzékenyek, nyitottak. Akik érzik és értik az illatok erejét. Akik hisznek a természet bölcsességében. Akik tanulni akarnak. Változni és változtatni.


A vállalkozás nem csak egy jogi forma, hanem a legmélyebb önkifejezés és önfejlődés lehetősége – ha elég bátor vagy. Az én szenvedélyem és elszántságom hatalmas, az önbizalmam nagyon pici volt. Az önbizalom építés és önértékek stabilizálása kellett, amivel egyértelmű irányt vett a vállalkozásom. Szembe nézni a félelmeimmel és meghaladni önmagamat. Ez egyértélmű hatással van a környezetre is. Vannak fájdalmas felismerések, de csodás átalakulások, megismerések.
Ma már nem csak kevergetek, hanem termékfejlesztek, és útjára indítottam a Diadeur Illóolaj Akadémiát. Ennek remek alapja a több, mint húsz éve tartó iskolai rendszerű végzettségeim: vegyész, gyógyszerészi kémia doktora, gyógynövény ismerő és felhasználó szakember, aromaterapeuta, terápiák, tréningek és illóolaj kutatással foglalkozom a MATE kötelékében.
Az önértékeim (saját magam számára) beismerése lendületet adott az edukatív jellegű médiamegjelenéseknek, szerepléseknek, előadásoknak, amiből a szenvedély és a jól emészthető, humoros szakértelem sohasem hiányzik.
A Diadeur Illóolaj Akadémia sajátos tartalmát áthatja az empirikus tapasztalás, aminek folyományaként megszerveztük 2026. novemberre a hatalmas bakancslista pipálást, amit a tanulmányút jelent Madagaszkárra.
A megnövekedett médiafigyelem, megnövekedett forgalmat és megnövekedett érdeklődő számot is jelent. Megtanultam pályám kezdetén az irodai környezetben, hogy akkor lehetek igazán hatékony és sikeres, ha azt csinálom, amit szeretek, amihez értek. Ezért egyre több terület kiszervezésre került és fog a jövőben is. Az oktatás és a termékfejlesztés a szívem csücske. Az oktatásfejlesztés területén további nagy terveim vannak.
Az önmagamba vetett hittel minden álmom, tervem megvalósul. Vigyáznom kell, mit álmodok… 😉


Dr. Schéder Veronika: Egyetemi oktatóként szorított a „cipő”, de most „hétmérföldes csizmám” van!

Vannak olyan élettörténetek, amelyek árkon-bokron keresztül kanyarognak, mielőtt célba érnek. A mérföldköveiknek látszólag nem sok közük van egymáshoz, s mégis, valamikor egy fontos csomópontban találkoznak.

Dr. Schéder Veronika, főállású egyéni vállalkozó vagyok, az immár védjegyoltalom alatt álló Integratív Diszlexia-terápia című program alapítója. Életem eklektikus mérföldkövei pedig: klasszikus balett, gyors- és gépírás, díjugratás, nyelvészet, lovasterápia, meseterápia – ebből lett a „betűbalett”, egy innovatív módszer az olvasási problémákkal küzdő tanulók támogatásához. Eredményeimnek köszönhetően ma már nemcsak gyerekekkel dolgozom, hanem kollégáknak is továbbadom a tudásomat akkreditált pedagógus-továbbképzés formájában.

Mielőtt saját lábamra álltam volna, húsz évig dolgoztam a felsőoktatásban mint nyelvész, oktatói-kutatói beosztásban. Pszicholingvistaként a beszédészlelési részfolyamatok zavarainak vizsgálatával foglalkoztam. Egy kutató azonban csak kutat: kikutatja, kimutatja a problémákat, beszél és ír azokról. Számomra egy idő után ez nem volt kielégítő, megoldást is kerestem, a gyakorlatban. Elkezdtem tehát különböző terápiás irányokban képezni magam, így lettem előbb lovasterapeuta, végül a gyerekkori balett tagozatos gyökereimhez is visszakanyarodtam, s elvégeztem a táncoktató képzést klasszikus balett szakirányon. Saját módszerem kidolgozásához mindeközben egy komoly önismereti úton jutottam el. A meseterápiás tanulmányaim alatt döbbentem rá arra, hogy amint Dorothy, az Óz, a nagy varázsló meséjének főhőse is magán viselte piros cipellőit, csak épp fogalma sem volt róla, hogy azok varázserővel bírnak, ugyanígy nekem is van saját „varázslábbelim”: hiszen mindaz, amit eddigi életutam szerteágazó mérföldkövein keresztül megtanultam, itt van a „lábamban”, itt van a „balettcipőmben”, egyszerűen csak el kell kezdenem benne „táncolni” életem színpadán. Megtettem. Így hagytam ott az állami oktatást, és lettem magántanár.

Főállású vállalkozó nőnek lenni pedagógusként nem könnyű. De megéri. Én ilyen keretek között sokkal többet tudok adni a világnak, mint azelőtt. A betűbalettes foglalkozásaimon a klasszikus balett mozdulataival formázzuk meg a betűket, táncoljuk őket szavakká, mondatokká, méghozzá egy saját magam által írt mesés kerettörténetbe ágyazva – a gyerekek élvezik, ám a felszín alatt a beszédészlelési részfolyamataik komoly tréningje zajlik. Felső tagozatos kortól már a gépírástanári vénámmal dolgozom, speciális nyelvi feladattípusokkal segítve a folyóírás nehézségeivel küzdőket. A mindennapjaim arról szólnak, hogy az összes szakmai tudásomat szabadon kamatoztathatom, határtalan kreativitással, és mindezzel rengeteget tudok segíteni nagyon sok rászorulónak. Nemcsak mesebeli már a „hétmérföldes csizmám”, többé senki nem szorít kényelmetlen „cipőkbe” – van már saját „balettcipőm”.


2024-ben Bus István készített velem egy interjút a Nők Lapjába. Hozzá gyakorlatilag szájról szájra terjedve jutott el a hírem (elégedett szülői ajánláson keresztül). Nagyon sokan felkerestek azután, több pedagógus kollégám jelezte, hogy olvasta a cikket, és szeretné megtanulni a módszeremet. Azt tanultam meg az elmúlt évek alatt, hogy a kapcsolati hálónak sokkal fontosabb szerepe van, mint például egy extra funkciókkal felszerelt honlapnak.

Beláttam azt is, hogy jelen kell lenni különböző médiafelületeken. S hogy a hegy nem megy Mohamedhez 😉. A kamerák előtti szereplés azonban gyengém. A közönség viszont fogékony az audiovizuális tartalmakra, ezért egyre többet gyakorlom tudatosan a kisebb horderejű kamerás szerepléseket.

A jövőre nézve a legfontosabb szakmai célkitűzésem, hogy a tízujjas gépírás oktatását is egyre szélesebb körökhöz tudjam eljuttatni. Ennek útját pedig elsősorban – tapasztalataim alapján – a képzők képzésében látom.