Dohos Ágnes: A vállalatvezető, mint karmester

Dohos Ágnes: A vállalatvezető, mint karmester

A kezdetek:
Édesapám karmester, ezért kiskorom óta láttam a példát, hogy a dirigálás nem parancsolgatás, hanem az összhang megteremtése a zenekarban. Fiatal koromban azt hittem, hogy csak a szerencsének köszönhetően lettem vezető az iskolai csoportokban, vagy nagyon fiatalon középvezető egy bankban. Később rájöttem, hogy a pozíciókat kevésbé a szerencsének, mint inkább az elhivatottságomnak köszönhettem, mert főnökeim meglátták bennem a hatékonyságjavításért és az újdonságok bevezetéséért lelkesedő buzgóságot. Tizenöt év banki munka után jött a felismerés, hogy engem az univerzum is menedzsment tanácsadónak teremtett!  Végre fizetnek érte, hogy okoskodok és megmondom másoknak, hogy hogyan lehet jobban dolgozni. Új informatikai szoftvereket vezettem be, projekteket irányítottam, módszertanokat tanítottam. Hónapról hónapra újabb multinacionális ügyfeleknél, néha ijesztőnek tűnő, eddig ismeretlen kihívásokkal szembesültem.  Később nem csak Don Quijoteként egyedül mentem harcba a szélmalmok ellen, hanem szakértőkből álló tanácsadási üzletágat építettem fel külföldi és magyar tulajdonú informatikai cégeknél. Ekkor már sokan megkérdezték tőlem, hogy miért nem a saját vállalkozásomat építem inkább? „Áh, nem nekem való az!” – legyintettem. Legbelül megborzongatott, hogy „de jó is lenne”, de nem volt meg hozzá az önbizalmam. Fogalmam sem volt, hogyan vágjak bele!

Új alapok otthon és munkában
Egyszer csak belépett az életembe egy új párkapcsolat, és ez megadta a kellő lökést és alapot a továbblépéshez. Az új párommal – későbbi férjemmel – a közös élet megkezdése után 2014-ben belevágtunk a cégalapításba is, és megszületett az IDBC informatikai tanácsadó cégcsoport.  Az üzleti életben komplementerei vagyunk egymásnak. Én alapos elemző vagyok, ő mer nagyokat álmodni. Az én fókuszom a megvalósítás, az ő fókusza az ügyfeleknek történő értékesítés. Én csicsergő, száguldó szélvész vagyok, ő nyugodt benyomást kelt.  A személyiségeink különbözőek, de azt hiszem, hogy éppen ettől működik jól a közös munka. A visszajelzések alapján nőként több szemszögből vagyok képes közelíteni a problémákhoz és több ízben ez a komplex látásmód segített megtalálni a kiutat a nehéz helyzetekből.  Sokat dolgoztunk azon, hogy a munkában meghatározzuk a saját felelősségi köröket és a közös döntési pontokat.  Mára ez sikerült, így mindig jut idő a három gyerekünk nevelésére.

Felismerések és állandó tanulás
A kezdeti üzleti sikerek gyorsan lendületet adtak a cég növekedéséhez, az első teljes év már 15 ügyfelet és 300 milliós árbevételt hozott. Ehhez a növekedéshez hozzá kellett igazítani a szervezetet és persze magunkat is. Nem számított, hogy előtte hány nagyvállalatnál és banknál adtam tanácsot a vezetőknek, amikor tulajdonosként és ügyvezetőként jöttek az első döccenők, úgy éreztem, mintha kezdő lennék. Fel kellett nőni a cégvezetéshez. Kezdetben én is elkövettem azt a hibát, hogy megpróbáltam mindenben a legjobb lenni. Meg kellett tanulnom, hogy mostantól az a legfontosabb feladatom, hogy a kollégáimat segítsem a legjobb teljesítményük elérésében. Akkor leszünk sikeresek, ha mindenki hozzájárul az eredményhez. A siker fogalma elkezdett átalakulni.

Kudarcok és megoldások
Persze nem volt mindig könnyű. Voltak nem megtérülő beruházásaink és olyan döntéseink is, amiket később már bántunk. Az ilyen nehéz időszakokban szerintem arra kell fókuszálni, hogy gyorsan reagáljunk, és azt erősítsük, amiben a legjobbak vagyunk. Fontos mérföldkő volt, amikor kiépítettük a középvezetői réteget, így a napi teendőktől felszabadulva tudtam a stratégiára és a fejlődésre koncentrálni. Újra kellett pozícionálnunk a céget és döntöttünk: kifejezetten informatikai szakértők biztosításával és munkaerőközvetítéssel foglalkozó vállalattá váltunk. Az összpontosítás meghozta a gyümölcsét, 2020-ban már több mint 100 munkatárssal dolgozunk és 1 milliárdos forint feletti az éves árbevételünk.

Mire vagyok a legbüszkébb?
Számomra az a legfontosabb, hogy folyamatosan figyeljük és fejlesszük magunkat. Az utóbbi időszakban arra koncentráltam, hogy igazi szakmai közösséget és munkavállalói élményt adjunk a csapattagjainknak.  Amikor új irodába költöztünk, kicsit a másik szenvedélyemnek, a lakberendezésnek is hódolhattam. A kollégák véleményét figyelembe véve olyan irodát sikerült kialakítanunk, amelyben nem csak jól érezzük magunkat, hanem lenyűgözi a vendégeinket is. A legnagyobb büszkeséggel az tölt el, amikor a saját céges rendezvényünkön körbe nézek és mindenkin azt látom, hogy szeret nálunk dolgozni. Na, akkor érzem azt, hogy ezért nagyon megérte! A sikeremet most már nem a saját teljesítményemben, hanem a kollégáim elégedettségében mérem. Édesapámtól megtanultam, hogy a karmester másokból hozza ki a fantasztikus teljesítményt, aminek eredményeként egy harmonikus zenemű szólal meg. Úgy érzem, hogy én is karmester vagyok, csak egy vállalat élén.

 

Linkek: